Májusi vázlatkihívások

Már vége a költözésnek, és már a "nagy project"-et is befejeztem, így feltöltődve és fellelkesülve vetem bele magam a kihívásoknak. Így is egy csomóról lemaradtam.... :(

A scrap.hu májusi vázlat kihívására készült a következő két oldal. Egyébként ezek az első 30x30-as oldalaim, eddig csak kicsi,  20x20-ason dolgoztam. De most rájöttem, hogy nem férek el...lehet ez a fejlődés jele?! :D

Az első oldal még egy kis visszakanyarodás az esküvői témához. Igazából itt nem a kép mondanivalója a lényeg (nincs neki), hanem a színvilág az, amit ki akartam domborítani a vázlatban. Érdekes tény, hogy alapvetően nem tartom magam "nőcis" nőnek és amikor megtudtam, hogy lányom lesz, kikötöttem, hogy ő bizony rózsaszínben NEM fog mutatkozni. :) Ehhez képest 80%-ban rózsaszín ruhái vannak (na jó, ezek zöme örökölt, de én is vadul veszem neki), és megszerettem ezt a színt. Jelenleg a lilával párosítva üt nálam. A "lányok" a rózsaszín színt hozták, a "ruhák" pedig a lilát az oldalba. ;)

És íme, itt a második:

Ez a képsorozat az első meleg tavaszi napok egyikén készült. Én imádtam, hogy Juli végre lengén,  kendőben és szoknyában van: igazi nőnek látszott...Őneki meg be nem állt a szája, csak dumált és kiabált: igazi nőként viselkedett....! :)

Albumom az Alkotós Blogon

Sikerként élem át, holott talán csak a véletlenek műve: pont akkor készítettem Andi és Bazsi nászajándék albumát, amikor az Alkotós blogon is erre a témára készült Jovi. Megkeresett, hogy adnám-e a képeket és blogbejegyzést a cikkéhez, én meg az örömtől szárnyalva természetesen mindenemet adtam . :D Mivel kicsit több, mint fél éve még azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák a scrapbookingot, nekem ez nagy elismerés. ;)

ITT olvashatjátok Jovi írását.

Nászajándék - rendhagyó esküvői album

Na végre eljött az idő és publikálhatom eddigi scrapbook-os pályafutásom főművét: egy rendhagyó esküvői albumot. :) A legjobb barátaim házasodtak össze és nekik szántam nászajándék gyanánt ezt az albumot.

Azért rendhagyó, mert nem üresen adtam át, hanem az egyes oldalakra, címek alá válogattam az ifjú pár sötét múltjából odavágó képeket....;) Olyanokat, amiket végignézve mosolyog az ember, hogy "ők eljutottak a házasságig?!"....és pont ezért is lett a csomagolás és az egész album mottója: "Ki gondolta volna?!..." :)

A képek természetesen cserélhetőek az esküvői képekre, de ha akarják, meghagyják így, és akkor nosztalgiázhatnak közös életük vadabb időszakáról is. ;)

Az albumot nagyon sok scrapper munkája ihlette, inspirálta, legtöbbjüket a scrap.hu-n ismertem meg. De egyet kiemelnék: Jovi baba albumának a fedőlapját szinte egy az egyben igyekeztem másolni, mert nagyon megtetszett. :)

A fedőlapot bevontam vatelinnel, majd textillel, szélét zsinórral díszítettem. Ami más, az az "A & B"  karakterek, azt saját kézzel készítettem: vastag kartonból vágtam szikével, festettem és tintáztam.

Az album alapja egyébként Yabo négyzetalbum színes albumlapokkal. Színeiben az album nem egységes, oldalpáronként változik a színvilág. Rendhagyó ezen a téren is, nem a szokásos visszafogott halvány, pasztell, "esküvői" színeket használtam, hisz eredeti jellegében az albumra és a párocskára egyaránt mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy visszafogott. :) Viszont igyekeztem az egységet állandó vagy visszatérő elemekkel megalkotni, például a feliratok minden ízben ugyanolyan címkék (Yabo szintén) amire bronz hődomborítással írtam.

És íme az album:

Az első és az utolsó igazán személyes lett. Az első a dátum miatt, az utolsó pedig azért, mert az esküvő után itt hagynak minket: bár nem örökre, de jó néhány évre kirobognak a kis Mini Morrisukkal Hollandiába élni.

Némelyik oldal egyszerűbb lett, némelyik összetettebb. Mindenesetre ez nekem kemény meló volt, sok időmbe és sok energiámba került. Az első és az utolsó ollócsattogtatás között durván 2 hónap telt el. Nem dolgoztam rajta non-stop nyilván, de lassan jött az az ötlet, gondolat, amit érdemesnek találtam  megörökíteni, aztán folyamatosan szereztem be a hiányzó kellékeket hozzá, majd a megvalósítás sem ment mindig gördülékenyen, nem mindig jött az ihlet. Nem vagyok egyformán elégedett az oldalakkal, de összességében igen és nagyon remélem, hogy legalább annyira örülnek neki, amilyen örömmel csináltam. :)